Samba
A Samba eredetileg több
táncformának a gyűjtőneve, amelyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger
rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából új hazájukba,
Brazíliába.
Ennek a táncfajtának a neve a "semba" afrikai
szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A kultikus ünnepeken, főleg
a bantu népeknél, az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban. Ez az afrikai
tánckultúra később a brazil partvidéken is elterjedt, így Rióban, Sao Paulóban,
Pernambucóban, Bahiában és Maranhaóban. Kedvelt volt a körtánc, amelynek a
középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a
táncokat Batuque, Lundu vagy Samba néven is jelölték, amelyek mozgást és
ünnepséget jelentettek. A "Samba de moro" nevű körtánc az, amelyet a modern
Samba elődjének tekinthetünk.
A Samba-zene az ősi Afrika kultikus zenéjéből
származtatható, egy ún. Perkussziós zene, jellemzői a polimetria és a
poliritmika. A hangszerek szintén afrikai eredetűek: dobok, (atabaques),
harangok (agogos, cencerros), reco-recos (guiro, guayol). Ez az élénk, gyors
zene ösztönözte, pezsdítette a táncos mozgást. Ma a Samba uralja a brazil zenei
életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő Samba-melódiák
születnek. Afrikai-portugál keverékként került 1910-ben Brazíliából Európába a
maxixe, ami egy szoros párostánc volt, nem aratott azonban nagy sikert. Samba
néven merült fel újra ez a brazil tánc a versenyprogramokon 1924-ben és 1925-ben
nagyobb áttörés nélkül.
Csak a második világháború után tartozott a Samba
a tánczenekarok állandó műsorához. 1948-49-ben a nagyon leegyszerűsített
formájában (kétlépéses Samba: lépés előre - tap előre, lépés hátra - tap hátra)
lett nagyon népszerű. A tánciskolák sikerrel vették fel programjukba a Sambát. A
Samba kivívta megérdemelt helyét a táncparketten.
Az, hogy a Sambát felvették a latin-amerikai
táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a Samba átalakulását a "népies"-től
a sportos Sambáig. |